Páratlan Páros lelki nap Kézdivásárhelyen

2014. március 22-én fiatalok vidám hangjától csengett a kézdivásárhelyi Kanta utca és a Szentháromság templom környéke. Ugyanis a lelki napra való regisztráció után a napsütésben összerázó játékokkal indult a nap azon fiatalok számára, akik Istennel akarták elölteni a napjukat.

A játékos összerázódás-ismerkedés után el is kezdődött az első témával való barátkozás, ami a szerelem hormonális hátterének magyarázatát boncolgatta. Roberta (aki vegyészmérnök hallgató) segített nekünk megérteni a szerelem biológiai hátterét. Illetve segítségünkre volt abban, hogy tudomást szerezzünk arról, milyen kémiai folyamatok zajlanak le a testünkben, amikor szerelemtől túlfűtve vagyunk, vagy éppen egy szakítást élünk át.

Erről így vallott utólag egy résztvevő: „Számomra jó volt a biológiai alátámasztás és sok minden kiderült, illetve letisztult bennem ez által. Tetszettek a tanúságtételek. Jó erről a témáról fiatalosan, fiataloktól hallani. Úgy érzem ez által is megerősödött bennem a döntés a tisztaság mellett és, hogy nem akarok tömegember lenni.”

Az elméleti töltekezés után kiscsoportokra oszolva alkalmunk adódott átbeszélni egymás közt, hogy mi az, ami még kérdésként maradt meg a testünk működésével kapcsolatban, illetve mi hogyan tapasztaltuk/tapasztaljuk meg a testünk működését és annak megismerését.

Egy kis lazítás után a nap másik nagyon fontos témájára tértünk át Gabica és Isti segítségével, akik Isten tervéről beszéltek nekünk. Arról hogy hogyan képzelte el az Atya a nő és a férfi kapcsolatát. Bibliai alapokból kiindulva lassan áttértek a saját életükben tapasztalt helyzetekre: örömökre és nehézségekre a párkapcsolatuk során, majd pedig a házasságuk során. Jó volt hallani azt, hogy a világ hazugsága ellenére van egy Igazság, mely Istentől származik. Ez pedig nem más, mint hogy nem vagyunk egy-egy cipőhöz mérhető tárgyak, hanem érzékeny emberek, akik akkor igazán értékesek, ha nem próbálgatják sem önmagukat, sem a másik embert, hanem tisztelettel kivárják a nekik szánt embert a házasság szentségén belül. Mindannyian valaki számára ajándékok vagyunk, így tehát értékelnünk kell önmagunkat és a már meglévő, vagy a majdan érkező párunkat.

Az ebédszünetben a délelőtti lelki töltekezés után alkalom nyílt fizikai finomságok fogyasztására, és más fiatalokkal való ismerkedésre-beszélgetésre. Majd Andi őszinte és nyílt tanúságtételéből megerősödhettünk a felől, hogy Isten irgalmas és szeretetteljes irányunkba. Ha valaha el is buktunk valamilyen módon az életünkben, akkor is Ő tárt karokkal visszavár és segít nekünk felállani a bűn mocsarából. A szerető Atyánk számára nem vagyunk soha elveszve, bármennyire is az ellenkezőjét gondoljuk is néha magunkról.

Ez után ismét kiscsoportokba tömörülve volt lehetőség arról beszélgetni, hogy hogyan hatottak ránk a délelőtt elhangzott dolgok. Alkalom volt arra, hogy meghittebb, családias körben kicsit önmagunkról, a mi csalódásainkról vagy éppen örömeinkről beszélgessünk, amiket a szerelem terén tapasztaltunk.

A nap végéhez közeledve szentségimádásban találkozhattunk a köztünk jelen lévő Krisztussal. A szentség elé hozhattuk mindazt, ami a szívünkben volt, a döntéseinket, a vágyainkat. Végül a napot ünnepi szentmisével zártuk, amit a helyi tisztelendő, Lukács János celebrált. Ő pár útravaló morzsával búcsúzott tőlünk, bátorítással, hogy Isten útján járva éljük meg mindennapjainkat, döntéseinket.

Arra a kérdésre, hogy mit mondanál el a többi fiatalnak, akik nem tudtak a lelki napon részt venni az egyik résztvevő így válaszolt: „Elmesélném azt, hogy egy párkapcsolat lehet jó attól, hogy a pár tisztán éli meg a kapcsolatát és, hogy egy párkapcsolat nem a nemi vágyak kielégítésétől jó.”

Ezen buzdításra alapozhatva elmondható, hogy a lelki nap mottója találó és beteljesedett mottóvá vált, mely megerősítésként továbbra is ott lebeghet a szemünk előtt:

„Mindent úgy alkotott, hogy helyes legyen a maga idejében.” (Préd. 3,11)

 

Pethő Krisztina