Visszatekintés

nov
15

Az e heti imáimban többnyire visszatekintettem eddigi életemre. Hosszú fél órák teltek el így, szemlélve mindazt, amit Isten tett benne. Jóleső és megerősítő, bátorító érzés volt látni Isten keze nyomát a saját életemen. Mint a túrázó, mikor megtett már egy jókora utat a hegyre: megáll, visszanéz, csodálja a tájat, amelyen végigment. Mikor benne volt a sűrűben nem tűnt olyan szépnek, de, mikor visszanéz rá, az idő távlatából megszépül a Lélek szemüvegén keresztül. Én is így tekintettem vissza eddigi életemre, s felbuggyant bennem a hála szabad csörgedezése. Láttam a vonalat, amit az életem eseményei alkotnak... így könnyebb tájékozódni arra vonatkozóan is, hogy merre mutatnak. A matematikusok azt mondják, hogy két pont már meghatároz egy egyenest. Az életemben már elég sok pont volt, ahol Istennel találkoztam, s ezek egyre tisztábban körvonalazható egyenest, utat mutatnak. Isten hív. Csak a vak nem látja.