Kegyelem

okt
19

A minap olvastam egy verset. Nagyon megtetszett. Íme:
Szent-Gály Kata: Kegyelem
 
Te soha többé nem leszel nyugodt,
s nem lesz tied a nyárspolgári béke,
mert beléd hullott az Isten vetése
és azt kitépni nem lehet,
-- vagy mert nem mered,
mert érzed,
hogy éned jobbik része.
 
Azt megteheted, hogy sohasem kapálod,
hogy letaposod a kihajtó ágat,
hogy nem öntözöd,
hogy szinte gyűlölöd,
-- de Harmat is van,
és néha akaratlan
meglep.
 
És valahogyan elindul benned
egy gondolat, egy szó, egy meglátás, egy semmi,
s amit már kezdtél elfeledni,
vagy letagadni, duzzad, újra él.
A gyökér,
a mag
beléd szövődik és szállá fakad
és vakmerő kalandra bátorít:
kilépni önmagadból,
az átlagosból,
komolyan venni azt, amit hiszel.
 
Tulajdonképpen miért nem kezded el?