Tisztán élni ma?

par.jpgMilyen útjai vannak a fiatalok körében a tiszta életmód népszerûsítésének?

Errõl a Magyar Kurír beszélget Roska Péterrel.

Az

Országos Lelkipásztori Intézet január 9-én eddig példa nélkül álló

rendezvénynek adott otthont. Lelkiségi mozgalmak, közösségek, ifjúsági

lelkipásztorok, missziós és iskolai modellek képviselõi jöttek össze,

hogy arról beszéljenek: milyen útjai vannak a fiatalok körében a tiszta

életmód népszerûsítésének. Errõl kérdeztük Roska Pétert, a

kezdeményezés egyik elindítóját.

– Tisztaság, tisztának lenni: ez a mai világban, a mai fiatalok számára „ciki”. Hogyan lehet mégis vonzóvá tenni ezt az ideált?

Az egyik út, amikor széles körben felnyitjuk a szemeket, hogy a

tisztaság a normális, szép, értelmes életnek az útja. Az ember

meggyõzhetõ, ha logikusan gondolkodik. Tomka Ferenc atya például a

fiatalokkal leíratja, hogy milyen házasságban szeretnének élni, milyen

családot szeretnének, és melyek az ehhez vezetõ értelmes, logikus

lépések. Az egyszerû emberi ráció megmutatja, hogy az ember különbözik

az állattól, és a szexualitásnak megvan az emberileg szépen élhetõ

formája. És ezt be is lehet látni. A másik szempont a keresztények

számára fontos: tisztán látni azt, hogy ez Jézus szándéka, és nem

valamiféle ósdi prûd elgondolás. Ahogy II. János Pál pápa mondja,

Krisztus megmutatja az embernek, hogy ki az ember – márpedig õ

határozottan a tisztaságot kéri tõlünk. A keresztény körben

elharapózott paráznaságnak az egyik gyökere az, hogy a személyek nem

figyelnek igazán Krisztusra és az õ akaratára. A társadalomban széles

körben elterjedt paráznaságnak pedig az az oka, hogy az emberek nem

tudják, nem is gondolnak bele, hogy mit csinálnak. Az a tapasztalatom,

hogy amikor nyíltan beszélek errõl a kérdésrõl a fiatalokkal, nem

tabutémaként kezelik ezt, hanem figyelnek és értelmes dolgokat

mondanak. Ha az ember kicsit megpedzi ezt a kérdést, sok mindent

képesek belátni maguktól.

– A mai fiatalok közül sokan úgy állnak hozzá ehhez a kérdéshez, hogy „nekem ez így is jó"... Õket hogyan lehet megszólítani?

Az elsõ kérdés az, hogy tizenöt év múlva is vonzó lesz-e számára? Aki

ilyen mentalitással éli fiatal éveit, nem gondol bele, hogy a parázna

életmódnak milyen következményei vannak. Lehet, hogy kínlódik, mert a

szülei elváltak, mert az apja hûtlen, mert problémák vannak a

környezetében, mindezeket azonban nem vetíti le odáig, hogy ha nem

figyel arra, mit csinál a testével, õ is ugyanilyen dolgoknak lesz a

forrása. A tiszta életformának az igazán vonzó oldalát

tanúságtételekkel lehet megmutatni: „elmondjuk Neked, mit jelent

nekünk, hogy tisztán járunk együtt.” Bíró László püspök atya szokta

mondani a hittanórán: „próbáld ki, hogy két hétig a kezét sem fogod

meg, és meglátod, hogy mennyivel többet tudsz meg róla szellemileg,

lelkileg!”

– Milyen formák, eszközök léteznek ennek az életformának közvetítésére?

Ezen a szakmai napon, a most kezdett együttmûködésben számba vesszük a

már létezõ eszközöket, másrészt megpróbáljuk megnézni, hogy milyen

eszközökre van igényük azoknak, akik szeretnék továbbadni ezt a

gondolatot. Kézenfekvõ eszközök a személyes beszélgetés, elõadás,

lelkigyakorlat, könyvek, interneten elérhetõ szövegek vagy egyéb

képzések. Elõfordult már az is, hogy iskolákban a pedagógusok számára

tartottak továbbképzést. A mai mûhelymunka tapasztalataiból pedig

kiviláglott, hogy azok a leghatékonyabb kezdeményezések, amelyek

közösségépítõek, tehát ahol nemcsak egy programot futtatnak le vagy

valakiket kiképeznek egy speciális szempontból, hanem közösséget

igyekeznek létrehozni, megerõsíteni.

Ennek az ideálnak az átadásában nyilván kiemelt szerepe lehet azoknak a

helyzeteknek, amikor kortárs fiatalok adják át a tapasztalataikat

egymásnak.

– Valóban, és ezt itt is tapasztaltuk. A Filia

Közösség tanúságtételét vagy a Regnum Christi „Tiszta divat" nevû

kezdeményezését minden jelenlévõ üdítõnek találta, fõleg azért, mert

ezekbõl látszott, hogy „nemcsak mi öregek beszélünk errõl”. Alapvetõ

pedagógiai elv, hogy a fiataloknak kortársaik tudják jól közvetíteni az

értékeket, de legalább ilyen fontos, hogy a fiatalok a nevelõk,

tanárok, papok személyében is támaszt találjanak Többek között ezért

fontos számunkra, hogy elsõsorban a vezetõket fogjuk össze ebben az

ügyben.

– Mi lesz a folytatás? Március végén imakonferenciával folytatódik az, ami most elkezdõdött.

Pontosan még magunk sem tudjuk, hogy kezdeményezésünk milyen irányba

fog kiterjedni. Kaptunk egy jelet a Szentlélektõl, hogy valamit tennünk

kellene. Hogy azután kiben mit indít el az Úr, és ki a maga helyén,

módján kit fog megszólítani, azt bízzuk Õrá! Nem mozgalmat akarunk

alapítani, hanem engedni, hogy a Szentlélek mozgasson bennünket.

Fontosnak érzem, hogy ne csak beszéljünk és konferenciákat tartsunk.

Itt nem egy prekoncepcióról van szó, vagy arról, hogy mi „tudjuk a

tutit” és elmondjuk a másiknak, hanem együtt is imádkozunk. Oda kell

figyelnünk arra, hogy Isten mit akar, hol mozgatja meg a vizet…

Horánszky Anna/Magyar Kurír

{moscomment}