manuscript writing paper dissertation design ghostwriter kim cattrall customer essay service leadership term papers death penalty research paper writing help good thesis sentences write my essay z write my essay reviews


Álom és valóság

A következõ cikket azért teszem fel ide, mert én is hiszek a szeretet végsõ gyõzelmében, és hiszem, hogy csakis rajtunk áll, hogy álmaink valóra válnak-e vagy nem. Szomorú történet, mondhatnánk a valóság... Valóban ez lenne a való világ? Neeem...

Való világ az, amit Isten megálmodott számunkra, ami a szivünkbe van rejtve, amire elhivatottak vagyunk. Drága tesók, ne engedjük, hogy a gonosz elrabolja tõlünk azt, amit Istentõl ajándékba kaptunk! Ne engedjük, hogy elragadja önbecsülésünket, értékeinket, örömünket, álmainkat...

Hiszem, hogy ez a történet másként is végzõdhetett volna... és a mi személyes történetünk is végzõdhet boldogan! Mert Isten hatalmas és segiteni tud, ha bizunk Benne!

"Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erõs hittel álljatok neki ellen." 1 Péter 5,8-9a 



Kedves Testvérek!

Ülõk, és mint pap, készülök egy temetésre. Ülök, nézek elõre, gyomromat 

össze szorítja egy nagyon durva, kemény kéz, gondolataim szétszaladnak, 

cikáznak, de újból és újból egyetlen üzeneté állnak össze: bármennyire 

nehéz is, én mégis hiszek a szeretet végsõ gyõzelmében.

Ez a fájó történet is a miénk, s mivel minden képzelt, álmodott világnál 

sokkal szebb, ez, melyben élnünk adatott, alázattal megosztom veletek 

is. Megosztom veletek, mert tudnunk kell, még ilyenkor az ünnepek táján 

is, e világban nemcsak angyalok, szent férfiak, nõk, pásztorok, és 

napkeleti bölcsek élnek, hanem köztünk él a gonosz is, mely megtalálja a 

maga Heródesét, és mindent kiszolgáló katonáit, hogy pusztítson, és 

öljön, össze törje Isten szép világát.

Ma egy negyven éves, fiatal embert, kell eltemessek. Egy magyar 

édesapát, ki szerelembõl nõsült, megszöktetett egy lányt, és boldogan 

éltek hosszú éveken keresztûl. Született hat szép, egészséges gyermekük, 

nevelték, majd a kommunizmus bukásával széthulló bánya rendszer maga alá 

temette õket is. Mint csoportvezetõ bányász sokat keresett, munkahelye 

megszûnte után, Dévára költöztek. Minden biztatás ellenére, õ 

rezignáltan  folyamatosan azt mondta: hogy lehetne egy építkezésen 

segédmunkás, a bányában kapott fele pénzért?

Persze egyszerûbben is elmondhatnám ezt a történetet: Az ördög mint 

ordító oroszlán szétverte a családot, az édesapa elzüllött, a gyerekek 

nálunk kötöttek ki, és minden erõfeszítésünk ellenére, mint hajléktalan 

ember az elmúlt napokban megfagyott, egy elhagyott mozi mögötti 

kanálisban. Három nap után találták meg, és most gyászbeszédet kellene 

mondanom, a gyermekeinek, kik már évek óta az én gyermekeim is.

Az elmúlt tavasszal meglátogatott ez a hajléktalan ember.  A hosszú 

hideg tél hihetetlenül megviselte,  oda tettem fürödni, borotválkozni, 

felöltöztettük tetõtõl talpig. Szép, magas ember volt, jól állt rajta a 

ruha. Leültünk beszélgetni, majd behívtam hat szép gyermekét. Kértem, 

hogy írjanak egy levelet az angyalnak. Kérdõleg néztek rám, a tavaszi 

napfényben. És én akkor arra biztattam, hogy kérjünk az angyaltól egy 

szép kis karácsonyfát, egy olyan fát, mely mellett ott áll az édesapa, 

az édesanya, és a hat gyermek, s mely körül egy szívvel - egy lélekkel 

éneklik a szép karácsonyi énekeket. Milyen kis dolog egy csendes 

karácsonyi meghitt pillanat, - mondhatná bárki, - de ez a fényévekre 

lévõ egyszerû álom, keserves sírásra késztette az édesapát, és a 

gyermekeit. 

Nem sírni kell, hanem valóra váltani ezt a szép, egyszerû gondolatot, 

mondottam. Az édesapa rámnézett, és azt mondta, hogy neki nincs 

visszaút, neki a felesége, a családja nem fog megbocsájtani soha. Nézze, 

- mondottam  - én térden állva kérek maga helyett bocsánatot 

feleségétõl, gyermekeitõl, mindenkitõl. A gyermekek síró szemébõl 

láttam, hogy tõlük nem is kell bocsánatot kérni, édesapjuk könnyei 

elmostak minden gyermekkori értelmetlen veszekedést, verekedést, 

nélkülözést, szenvedést. Megfogtuk egymás kezét, és olyan jó volt élõ 

hittel mondani az Úr imáját, és a többi szép imánkat egy szívvel, tudva, 

hogy isten szeretete gyógyít. Azt gondolom, hogy akkor ott mindannyian 

hittünk a csodába, az újrakezdésbe, mely el is kezdõdött: Mi alkalmaztuk 

ezt az embert az állataink mellé, de egy pár hét után õ eltûnt, és csak 

most került újból elõ.

Karácsony van, itt állunk mindannyian együtt a temetõben. De a szép zöld 

ágak, nem karácsonyfává állnak össze, hanem koszorúvá, melyen egyetlen 

mondat áll: "szeretettel édesapánk, minden kudarc ellenére, itt a 

koporsód mellett is, hiszünk a szeretet végsõ gyõzelmében".

csaba t.

2007 december 22