Isten engem akar!

okt
4

   Képzeljétek el, hogy nemrég olvastam valamit Máté evangéliumában, amit már egy ideje készülök megosztani veletek.

   Nagyon megérintett az a rész, amikor Jézus meghívta a tanítványokat. Jézus nem kezdett nekik könyörögni, vagy magyarázkodni, csak annyit mondott, hogy 'Kövess engem.' És a tanítványok ott hagytak mindent, és elkezdték követni Őt. Talán fogalmuk sem volt arról, hogy mire vállalkoznak. Az is lehet, hogy addig nem is ismerték Jézust. Nem tudták, hogy üldözni fogják őket, vagy hogy mi lesz ezután, csak annyit tudtak, hogy menniük kell.

   Azon is elgondolkoztam, hogy miért éppen őket választotta? Jézus nem csak úgy ni, találomra rámutatott náhány emberre, hogy akkor ti lesztek a tanítványaim.

  Jézus nem néhány teljesen idegen embert hívott meg. Nagyon jól ismerte a tanítványait. Ott volt, amikor Isten megteremtette őket. Látta ahogy formálta a lelküket. És Isten már akkor igazi apostoli lekületet adott nekik.

   És amikor Jézus megszólította őket, azonnal elindultak. Nem tudtak ellenállni annak a hívásnak. Talán még ők sem értették egészen, hogy miért de a lelkükben egészen biztosan érezték, hogy menniük kell.

Valahogy én is úgy jártam mint az apostolok. Éreztem, hogy Isten engem is hív, és elindultam. Ha valaki megkérdezte volna tőlem, hogy miért, nem tudtam volna rá válaszolni. Csak azt tudtam, hogy Jézus engem akar.  

  ''Azt, ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és ami a világ szerint gyönge, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. Ami a világ szerint alacsonyrenű, és megvetett, azt vélasztotta ki Isten: azt, ami semmi hogy azt, ami valami megsemmisítse, hogy egy ember se dicsekedhessék Isten színe előtt.'' /1Kor1, 27-29/