Jézus, az istenember (1)

ápr
1

Közeledik húsvét ünnepe, a feltámadás, az újjáéledés ünnepe. Addig még előttünk áll egy hét, a felkészülés és bűnbánat ideje. Fel vagyunk készülve Krisztus feltámadásának megünneplésére? Sokszor valamilyen kényszerű misztikussággal fordulunk az ünnephez, Krisztusra, kizárólag mint istenre, jobb esetben, mint isteni személyre tekintünk. Jézus a legjobb példa előttünk, de nem szabad elfelednünk azt, hogy "egy lett közülünk", tehát ember is volt. Sokan még akkor is kimagyarázzák és elmisztifikálják alakját, amikor szemmel láthatóan az emberi oldala mutatkozik meg. Szó nincs arról, hogy bűnös lett volna, az tény fizikai teste volt, pszichéje és szelleme, húsa és vére, és a föld porát taposta. Talán a ma emberétől, s annak lelkétől egyre távolabb kerül Jézus, mert nem látja Krisztus emberi dimenzióját.  Ebben a nagyhéti időben Jézus emberségéről elmélkedem.

"Jézus bement a templomba, és kiűzte onnan, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait felforgatta. "Meg van írva - mondta -, hogy az én házamat az imádság házának fogják nevezni, ti pedig rablók barlangjává teszitek." " (Mt 21,12-13)

Igen meglepő, és szinte ellentmondó az a viselkedés, ahogy Jézus viszonyul az emberekhez a jeruzsálemi templomban. Agresszív... Az addigi szokást, amely szerint a templom előterében kereskedtek az emberek, kegyetlenül eltörölni kívánta ezzel a cselekedetével. Számunkra érthető motívációval tette mindezt. Joachim Gnilka szerint a templom ilyen jellegű "megtisztításának" és Jézus halálos ítéletének van köze egymáshoz. Ha logikusan gondolkodunk, ettől a pillanattól kezdődően Jézus tudatosan készült a halálra, és azt is tudta, hogy már nagyon közel van a vég. Ugyanakkor ha a korabeli jogrendet megnézzük, csupán politikai okokból ítéltek halálra embereket a rómaiak, vallási okokból nem. Tudjuk a történések menetét, azt is, hogy Pilátus ítéli el (kérdés, hogy mennyire passzív vagy aktív ítélő), tehát a római helytartó. Ezek alapján Jézust politikai per alá vetették. Azzal vádolhatták, hogy felkelést szít, egyrészt, mert zsidók királyának mondja magát, másrészt mert agresszíven viselkedett a templomban, lázadozott. Erre másik bizonyíték, hogy az ítélet szövegét az elítélt feje fölé helyezték, s Jézus feje fölött az Íme, a zsidók királya! felirat szerepelt. Jézusra kortársainak nagyrésze tehát nem istenként tekinthetett, hanem úgy ismerhették, mint a júdeai bajkeverőt.

Épülhet-e a lelki életem ebből? Természetesen igen... Jézus emberi természete tehát megnyilvánult életében, és megmutatta, hogy a jó célért harcolni kell, vállalva a harc következményeit.  Tudok felelősséget vállalni tetteimért? Szembenézek a valósággal, vagy elmisztifikálom a dolgaimat?