to write someone off do androids dream of electric sheep empathy essay online retailing dissertation buy essays for cheap dilbert business plan public order crimes essay proposal and dissertation help doctoral


Úrangyala: várjuk a ház urát, aki atyánk és barátunk

Advent első vasárnapján a Szentatya az Úrangyala elimádkozása előtt a liturgikus év kezdetéről beszélt a Szent Péter téren összegyűlt zarándokokhoz. Újra kezdődik a hit útja, amelyet együtt élünk meg a keresztény közösségekben, de amelyet a világ történelmén belül is meg kell élnünk, hogy megnyissuk a világot Isten misztériuma, az ő szeretetéből érkező megváltás felé.

XVI. Benedek hozzátette: „A liturgikus év az adventtel veszi kezdetét: csodálatos idő ez, amelyben felébred a szívekben a várakozás Krisztus új eljövetelére és emlékezünk első eljövetelére, amikor levette magáról isteni dicsőségét és magára vette halandó testünket.” Jézus virrasztásra szólít fel az evangéliumban, vagyis arra, hogy életünket ne csak földi dimenziójában lássuk, hanem azon túl is; mint egy növényt, amely a földből rügyezik ki, de az ég felé nyílik. Minden embert hív, hogy nézzen szembe azzal, hogyan élt adottságaival: megtartotta őket magának, vagy embertársai érdekében gyümölcsöztette.

Felidézte, hogy Izajás, az advent prófétája imádságban fordul az Úrhoz a nép bűnei miatt. Nem olvashatjuk megrendülés nélkül ezeket a sorokat: „Nincs senki, aki segítségül hívná nevedet, aki fölkelne és beléd kapaszkodna. Mert elrejtetted előlünk arcodat, és kiszolgáltattál minket bűneink hatalmának.” Posztmodern korunkat vetíti elénk ez a kép: a városokat, ahol az emberek névtelenségben élnek; ahol úgy tűnik, Isten nincs jelen, az ember az egyetlen úr, mintha ő lenne az élet létrehozója és rendezője. Ebben az olykor szinte tökéletesnek tűnő világban aztán időnként felfordul a természet, a társadalom, és olyankor azt hisszük, Isten magunkra hagyott minket.

A pápa hangsúlyozta: a világ igazi ura azonban nem az ember, hanem Isten. Az adventi idő mindig emlékeztet minket arra, hogy nem tudjuk, mikor tér vissza a ház ura. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a ház ura egyben atya és barát. Végül azt kérte, hogy tegyük magunkévá a próféta szavait: „Urunk, te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az anyag, és te aki formálsz, a te kezed műve vagyunk mindnyájan.”

Az Úrangyala-imádságot követően a Szentatya több nyelven üdvözölte a zarándokokat, majd ismét az adventről beszélt. A lengyelekhez fordulva elmondta: az elmélkedés, a remény és az örömteli várakozás légköre árad rá újra a világra, az egyházra és mindannyiunkra. Újra feléled bennünk az emlékezés, hogy a messiás megszületett és hirdette, hogy újra eljön dicsőségben. Ismét virrasztásra buzdított, hogy gondolataink, érzéseink, vágyaink feddhetetlenek legyenek az Úr Jézus Krisztus napján.

Az olasz zarándokok üdvözlése és jókívánságai előtt XVI. Benedek a Páli Szent Vince Társaság európai felelőseihez szólt, bátorította őket, hogy továbbra is az evangélium szellemében dolgozzanak a szegényekért.

Magyar Kurír