A Harry Potter jelenség - a Vég!?

júl
17

Harry Potter - az utóbbi másfél évtized legismertebb könyve (100 milliónál nagyobb példányszámban eladott könyvek listája), sokaknak csak a filmadaptáció révén vált ismertté, mégis mára már jelenségről beszélhetünk, nem csupán könyvről és filmről. Több keresztény szervezet, sajnos köztük katolikus is van, ellenzi a Harry Pottert, nem véve azt észre, hogy még népszerűbbé teszik azt ezáltal. A következő rövidebb tanulmányt hivatkozásokkal láttam el, hangsúlyozva, hogy főként nem az én véleményemet tükrözik, csupán véleményem szolgálatába álltak más források. Szándékosan többségében katolikus forrásokat használtam, hogy bemutassam azt, hogy egyházunkon belül is mennyi vélemény létezik, viszont mindenki azt fogadja el, amelyet lelkiismerete inkább igaznak vél. Az írás az én véleményem tükrözi, nem szükséges elfogadni, de ajánlom megfontolásra.

Az utolsó rész megjelenése felizzított bennem valamit, ezért megnéztem az eddigi részeket, azokat is, amelyeket eddig nem láttam. Sorjában minden napra jutott egy és egy hét alatt sikerült megismernem és kialakult a fejemben az egység a Roxford varázslatos világáról, a muglikról, a boszorkány-tanoncokról és még sorolhatnánk. Ezt az elhatározást nem a könyvek és nem is a filmek hozták ki belőlem, hanem a jelenség, ami kialakult a Harry Potter körül. A jelenség a görög φαινόμενoν szóból ered, jelentése olyan megnyilvánulás vagy tapasztalat, amely gyakran, de nem állandó jelleggel van jelen.1  Ez tehát az elmúlt hetek fellángolása, az utolsó rész folyamatos reklámai, a barátok rajongása hozta ki belőlem. De ez nem könyv és nem film tehát, hanem jelenség. Érdekes volt végignézni a bemutató gálaműsört élőben, mert az még inkább igazolta számomra ezt a feltevést. A premiert követő előzetesek mind megemlítik a jelenség szót.2 Az biztos, hogy egy jelenség erősebb hatással van az emberre, mint egy elolvasott könyv vagy egy megtekintett film. Szenvedés, harc, viszály - nem megy olyan könnyen, mint gondolnánkMinden hatással van rám, amit hallok, amit látok, amit megérintek, amit érzek, valamit megváltoztat bennem - ha nem így lenne, nem lennék ember. Akár pozitív, akár negatív, akár parányi, akár hatalmas az a változás, de meg kell történnie, be kell következnie. A Harry Potter-jelenség egyik pozitív hatása, hogy megnőtt az olvasás népszerűsége: "Az a kérdés: miért épp ez a könyv lett tömeges siker? (...) A siker J.K. Rowling sorozata által borítékolva van. Ez a siker varázslat, de nem csoda, mindössze annyiban különlegesek ezek a könyvek, hogy XXI. századiak, amelyben a gyerekek magukra ismerhetnek, ezáltal rákapnak az olvasás, a könyv valódi ízére."-írja Szincsák Anikó Tünde szakdolgozatában, ahol konkrét adatokkal nézhetünk szembe.3 Nem mondom, hogy rajongóvá váltam, mégis kimondhatom, hogy megtetszett a történet, szimatikussá váltak a szereplők, sőt tanultam a történetekből. A filmek nézése közben megragadott néhány gondolat és azokat kiírtam magamnak, hogy el ne felejtsem. Íme néhány: "Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat és közben elfelejt élni." (Harry Potter és a bölcsek köve), "Nem a képességeink mutatják meg, hogy kik vagyunk, hanem a döntéseink." (Harry Potter és a titkok kamrája), "Rossz ember belőled sose lesz! Jó ember vagy, akivel rossz dolgok történtek. Egyébként is a világ nem osztható fel egyszerűen jókra és halálfalókra, mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket!" (Harry Potter és a főnix rendje). Ezeket keresztény emberként én is vallom, hiszen ebben a világban kell élnem és munkálkodnom, sokmindenre nem vagyok képes, gyengeségeim és hiányosságaim mellett fontos döntéseket hoznom, és valóban azok határoznak meg engem, illetve egyetértek azzal, hogy nincs rossz ember sem ezen a világon (egyik jelmondatom: a bűnt elítélem, de a bűnöst ne!). Kiemelem, keresztény elvek, mégis megrökönyödve látom, hogy egyes szélsőséges keresztény szerveződések egyenesen démoninak nyilvánítják. Bölcsész és teológius diákként ki merem jelenteni, hogy a fikció nem egyenlő a valósággal s ezt minden egészséges ember érzékeli. Ezen mozgalmaknak, szervezeteknek, embereknek feltenném a kérdést, hogy meddig lehet elmenni a szélsőségességben? Hol egyáltalán a határ? Sajnos nagyon valószínűnek tartom, hogy ezt személyes sértésnek vennék, de nem tudom visszafogottabban megfogalmazni a logikátlanságra vonatkozó kérdésem. A másik, ajánlottabb kérdés viszont, amire érdekelne a válasz: nem lenne-e egyszerűbb, ha hagynák és nem elleneznék, mert a tiltott gyümölcs édesebb. Sokan azért kapták fel a fejüket a DaVinci kód vagy a Harry Potter hallattán, hogy vallás-, vagy egyházellenesek, ezért válhattak még népszerűbbekké, amellett, hogy már amúgy is jelenséggé nőtték ki magukat. Ezek a próbálkozások viszont véleményem szerint primitívségből vagy tudatlanságból fakadhatnak. "Rowling, a könyvek szerzője történeteiben sok helyütt gúnyt űz a varázslásból, nyugtalanító módon lekicsinyelve ezzel annak veszélyeit.(...) Nem meglepő hát, hogy azok, akik a mágia valamely formájával kapcsolatba kerültek, gyakran súlyos depresszióval, rémálmokkal, üldözési mániával küszködnek, és sokszor képtelenek felfogni Isten Igéjének üzenetét."4 Itt már egész kórképet kapunk arról, hogy mivel járhat a Harry Potter jelenségbe való belekerülés, sajnos katolikus forrás, de nem az egyház hivatalos álláspontja, sőt annak ellentettje, de erről később lesz szó. Egy másik, ugyancsak katolikus írás: "A pozitív tulajdonságokkal rendelkező Harry Potter észrevétlenül bevezeti a gyerekeket az okkultizmus világába, és vonzóvá teszi azt számukra. A Szentírás tanításának ellenmondó (sic!) a könyv és lélekromboló. Démoni megkötözöttséget hozhat létre az olvasó – különösen a gyermek – lelkében."5  Sajnálatomra Eperjes Károly színművész is nyilatkozott a jelenségről: "Harry Potter azt mondja, ha baj van, varázsolj, és légy sikeres. Szellemi gyilkosság az a könyv, gyerekek kezébe adni bűn. Nem játszanék benne, mert összességében nem az igazságra irányul. Pinocchio ezzel szemben magára veszi a keresztjét, és küzd".6 Erre a megnyilatkozásra akkor kerülhet sor csupán, ha valaki nem ismeri a történetet, ez pedig mentségére szolgáljon a művész úrnak. A történet ugyanis, mint minden jó story tele van szeretettel, szerelemmel, ármánnyal, árulással, szenvedéssel, nem olyan egyszerű a varázslók világában sem elintézni ezeket. Ellenvetéseim nem egy mozgalom, szervezet, lelkiség ellen, sőt nem is egyes személyek, hanem egyes elvakultságok ellen szóllanak. Tévedés ne essék: nem a mágia mellett érvelek, hanem egy könyv, egy film, egy jelenség, egy fiktív, de izgalmas történet mellett. Különbséget kell tenni mágiák között, hiszen van az egyszerű csaló, van a valódi mágus és létezik a mesebeli mágia, amibe tartozik Harry Potter is (a Hófehérke mostohájával együtt). A sátánista szekták és a valódi boszorkányok lenézik a könyveket és a praktikákat, a fiatalok valósággal kinevetik a szülőket, ha az okkultizmusra való neveléstől féltve tiltják el őket a könyv elolvasásától.

Harry Potter 7.2 plakát - jó és gonosz egymással szemben

Ha viszont valami ellen felemelem a szavam, úgy érzem, hogy valami olyanról is kell szólanom, ami mellett érvelek. Mindenképpen fontos az, hogy érdemszerűen vizsgáljuk a jelenséget: filológiai, pszichológiai és teológiai vizsgálatokat egyaránt kell végeznünk. A filológiai érvekről már szó esett: a gyerekek többet olvasnak, népszerűbbé vált a könyv- és irodalomfogyasztás a körükben. Ez elég jó ok bölcsész hallgatóként a Harry Potter könyvek mellett. A másik filológiai ok, hogy C.S. Lewsis Narnia-történetei szintén jó-rossz varázslatos párharcáról szól, ami azt jelenti, hogy szabadosan válogatnak egyes körök, hogy mi fér bele keresztény kultúrkörbe és mi nem. A mai napig nem értem, hogy ugyanezen körök miért nem ítélik el a Shreket, amelyben egy sárkány betöri a templom ablakát. Aztán ott van a pszichológiai érv, amellyel szintén neves emberek foglalkoztak. A bántalmazott vagy hátrányos helyzetű gyerekekre terápiás hatással is lehet a könyv elolvasása - ezt bizonyítja pszichodrámás könyvében Kende B. Hanna.6 Teológiai vizsgálatot sem vagyok hivatott én végezni, de itt a legérdekesebb ellentmondásba botlunk: alulról jövő katolikus körök bármennyire is próbálták befolyásolni a Vatikánt, a józan ész és nem az elhomályosult látás győzött: "Nem látok semmi problémát a Harry Potter-sorozattal. Úgy vélem, a jó és a rossz párharca, amely a bestsellerek történetének többségében fontos szerepet játszik, erősíti a keresztény erkölcsöket. Úgy hiszem, mindegyikünk tündérekről, mágiáról és angyalokról szóló történeteken nőtt fel. Ezek a mesék egyáltalán nem tekinthetőek ártalmasnak, nem reklámozzák a keresztényellenes ideológiákat."-mondta Peter Fleetwood, a kulturális ügyekért felelős pápai testület tagja. XVI. Benedek egyszer úgy nyilatkozott bíborosként a könyvről, hogy veszélyes, mert olyan bemutató tanulmányt kapott erről, de végül a Vatikán hivatalos álláspontja nem elítélő. 8 9 Kik vagyunk mi, ha a Vatikán ellen szólunk? Maga a szerző is, J.K. Rowling megfelelt a keresztény támadásoknak, hiszen maga is keresztény, gyakorló protestáns hívő, aki a Harry Potter történetekbe tudatosan a keresztény értékeket próbálta becsempészni, mégis számolt a támadásokkal: "A fundamentalista keresztények biztos azt fogják kifogásolni, hogy vastagabb lett, mint a Biblia."10 Érezhető az irónia, de utána kellene jobban járni J.K. Rowling kereső keresztény életmódjának. A könyvek felszínes értelmezése hozhat csupán ilyen megközelítést, amelyekről az előbb szó esett, hiszen a keresztény szimbolika valóban felfedezhető, főként az utolsó részben. A Harry Potter történetek pedig megtéréseket is okoztak, nincs erre jobb bizonyíték, mint John Granger esete és az abból ihletődött könyv, a Looking for God in Harry Potter.11

Összegzésként tehát szemügyre kell vennünk azt, hogy nem érünk el szinte semmit azzal, hogy megtiltjuk a Harry Potter elolvasását, a film megtekintését, sem azt, hogy úgy tálaljuk, mint Isten Igéjének ellentmondó, bűnre, okkultizmusra sarkalló történetet. Miért nem fordítjuk saját javunkra, evangelizációs-missziós tevékenységünk szolgálatába, mint ahogy azt Amerikában teszik? Néhány ajánlott könyv, akit érdekel ez a dolog: What’s a Christian to Do with Harry Potter? – Connie Neal, Looking for God in Harry Potter – John Granger, One fine potion: The Literary Magic of Harry Potter, The Gospel According to Harry Potter – Connie Neal. Ajánlom, hogy vegyük észre a keresztény értékeket ebben a jelenségben is, mint a C.S. Lewis könyvekben, azokat emeljük ki és ne a sötét oldalát. Aki nem szereti, ne nézze, akinek viszont tetszik, amúgy is meg fogja nézni - tehát nincs értelme hadakozni ellene, inkább szolgálatunkba állítsuk, mert, mint írtam már, lehetséges. Jó szórakozást a jelenség befelyező részének megtekintéséhez!

Szinkronos előzetes, kis kedvcsinálóként: http://www.youtube.com/watch?v=bvSVPr3eSII