how to end a personal statement for university how to write an application letter school pcl homework help center buying a dissertation writing service reviews chemistry lab help uml free college homework help benson donna dissertation english phd thesis on lean manufacturing


Megfigyelés...

júl
9

      Volt szerencsém, hogy a napokban egy pár óra hosszát nézhettem az embereket a brassói állomáson. Nagyon sokféle embert láttam... Volt egy könnyekkel küszködő idős házaspár is akik a találkozásnak örültek. Voltak várakozó  és rohanó emberek, költöző egyetemisták, turisták, idősek és fiatalok egyaránt. Aggódó és nyugodt emberek...

    A legérdekesebb talán az volt, hogy  egy pár kéregető roma testvérünk észre vette, hogy a kávéautomatákban a visszajárót nem mindenki viszi el.  A nap folyamán összegyűlt egy annyi, hogy tudtak ők is venni egy kávét. A legnagyobbik úgy döntött, hogy magának való lesz és elment vele... A többiek nem hagyták magukat. Az egyik utána indult  és hátulról jól meglökte... A kávé mind kiömlött... Senkinek sem jutott...

   Egy másik történet egy roma anyukával és gyermekeivel történt. Volt egy narancsuk... Az édesanya megbontotta és egy kicsit evett belőle majd odaadta az egyik leányának, hogy ossza szét. Mindenkinek adott belőle egy keveset. Mindenki örült annak amennyit kapott... Nem veszekedett senki, "hogy te többet kaptál"...

Tudom, hogy nem úgy gondolkodnak, mint mi de elgondolkodtam ezen a két történeten és nagyon örülök, hogy Isten megengedte azt, hogy nem értem el a korábbi vonatot csak a délutánit..

   Elgondolkodtam azon, hogy vajon én  hogyan viselkednék az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben?... Az első történet alapján:- ha nincs meg valamim akkor mindent megteszek azért, hogy másnak se legyen?  Mert ugye, ha nekem nincs meg, akkor másnak miért van? Jajj nehogy...Vagy esetleg nagyfejű vagyok és nem adok egy keveset sem a másiknak abból amim van.

Vagy a második történet alapján:- szét tudom osztani igazságosan azt amit rám biztak? Vagy elfogadom azt a részt amit kaptam, megelégedve és azt mondva másnak még ennyi sem adatik meg ...

 

“Az Úr a csend barátja. A fák, a virágok, a fű csendben nőnek. Nézzetek a csillagokra, a Holdra, a Napra – milyen hangtalanul járják útjukat.” (Teréz anya)

 

Pax et bonum