Rólam

ápr
17

     Ahányszor csak elkezdtem imádkozni a kolozsvári találkozóért, a Szentlélek újból és újból arra figyelmeztetett, hogy a kísértő támadni fog, és én nagyon féltem.Nem attól, hogy mit fog csinálni velem a kis patás, hanem attól, hogy mit fog csinálni velem Isten. Éreztem, hogy különleges dolog fog történni a találkozón, és nem tudtam, hogy képes leszek e elfogadni azt a kegyelmet, amit előkészített számomra.
    Sok mindent mondott nekem a tanításokon keresztül. Jó volt megint azt érezni, hogy Istennek szüksége van rám és akar engem  úgy ahogy vagyok.
     Szombat este egy olyan döntést hoztam meg, amit Isten már rég a szívemre helyezett. Amikor kimentem, hogy imádkozzanak értem, akkor azt mondtam, hogy úgy döntök, hogy megengedem Istennek, hogy olyanná formáljon, amilyennek megálmodott engem.
      Az ima után visszamentem a helyemre, és elkezdtem dicsőíteni. Hihetetlenül csodálatos volt. Éreztem, hogy Isten áldását adta a döntésemre, és éreztem azt is, hogy boldog. Éreztem, hogy Neki nagyon sokat jelentett ez a döntés és éreztem, hogy nagy örömet szereztem neki ezzel.
      Éreztem, hogy a kísértő is ott volt és szeretett volna mindent elrontani, de nem tudott közbeavatkozni, mert dicsőítés közben Isten teljesen betöltötte a szívemet és minden mást kiszorított onnan. És semmi másnak nem maradt hely...se a kísértésnek se a fájdalomnak...semminek. Éreztem, hogy a Szentlélek védőburokként vett körül, és nem volt ott senki és semmi, csak Isten és én.
      És pontosan emlékszem arra, hogy ezt mondta: "Ne engedd, hogy a sátán vádoljon téged! Túl értékes vagy ahhoz, hogy elnyomjon!"

     De ezzel még nincs vége. Szombaton voltam egy lelkigyakorlaton, ahol Isten újra megérintett. Valójában nem mondott semmit, és éppen ez érintett meg annyira.
     Jézus hallgatott. Ott volt, de csendben maradt, és érzem, hogy az a csend volt a legtöbb, amit akkor adni tudott nekem, mert nem létezik semmi a világon, amivel ki tudná fejezni, hogy mennyire szeret engem. Annyira jelentéktelennek tűnt minden szó, amivel eltudta volna mondani, hogy milyen mély és végtelen az Ő szeretete...
     Most hihetetlenül jól érzem magam. Még soha nem éreztem ekkora békét a szívemben.
     Úgy érzem, Isten végig erre a döntésre várt.
     Még soha nem éreztem ilyen közel magam Istenhez.....