Gyertyaláng

jan
30

Így kezdődött. Egy lelkigyakorlaton. Ha jól emlékszem, 2003-ban. De igazából nem is így, hanem valamikor 1980 körül, amikor Ő már tudta, hogy leszek, megformált, megtervezett, szülőket választottunk NEKEM, megszeretgetett, még egyszer, utoljára megnézett, elégedett mosollyal, majd utamra engedett... csak hát erről mit sem tudtam sokáig.

Aztán hívott. Hívogatott. Visszahívott. Nem is egyszer. Majd egészen konkrétan új életre hívott, és új nevet adott nekem: Gyertyaláng Eszter legyek. Azóta égek (Érte), pislákolok (másokért), próbálok igazán fény és melegség lenni, és az Ő kegyelméből néha óriásira lobbanok, majd szintén az Ő kegyelméből néha nagy szelek közt küszködök a lángomért. És végtelenül hálás vagyok, hogy mindez az előtt történt, mielőtt hivatást választottam, mielőtt társat választottam. Mert így megadatott nekem, hogy JÓL kezdjem el. Hogy mélyre ássam az alapot és sziklára építsek (Lk 6,48). Hogy a hármas kötélbe kapaszkodjak, amely nem könnyen szakad el... (Préd 4,12)

Csodálatos kaland. Élethajó, amelyre felszálltam, és utazok. Mert az élet folytonos út, Vele és Hozzá.