Legnagyobb Ajándék

dec
19

 Ezen a héten voltam egy képzésen, a munkahelyem szervezte, teljesen világi képzés. De számomra mégis inkább olyan volt ez az egy hét, mint egy lelkigyaxi, amit Istentől kaptam. Nagyon sok dolgot juttatott eszembe, leírom az egyik legfontosabbat, amit mondott.

Az első nap az imámban ezt olvastam: „Meghívott bennünket, hogy vele legyünk.” Ez nagyon tetszett.

Aztán folytatódott a képzés, közben megismertem a többi résztvevőt, mert összesen 12-en voltunk, és nagyon interaktív volt, úgyhogy sokat beszéltünk, volt idő megismerni őket.

Na és most kezd izgis lenni a dolog. Nagyon figyelgettem ezeket az embereket, és azt vettem észre, hogy ezek nagyon jó emberek. Tényleg jó emberek, szociálisan nagyon érzékenyek, és úgy helyén vannak bennük a dolgok. Nagyon megszerettem őket. Komolyan azon csodálkoztam el, hogy nézd már, ezek tök olyanok, minthogyha ismernék Istent, meg mintha belül a lelkiismeretükkel követnék őt. (de egyébként meg mégsem voltak hívők).  Azon gondolkoztam, hogy hát akkor mi különbség van köztük, és köztem? Az én életem, és az övék között?

És rájöttem ott egy dologra, hogy Isten nélkül is lehet valakinek szép élete, Isten nélkül is lehet valaki „jó ember”. Isten nélkül is lehetek én ilyen ember, mint ők, bölcs, meg jó, meg igaz, meg szép életű.

DE! Rájöttem, hogy az a világon a legnagyobb ajándékom, hogy én ismerhetem Jézust, hogy én személyesen ismerhetem, hogy én Vele élhetek. Nem csak simán jó ember, kit érdekel! Nincsen nagyobb ajándékom attól, hogy Vele lehetek. És ezzel most eszembe juttatta, hogy ne felejtsem el ápolgatni  Vele a kapcsolatomat, Mert ha nem hagyok Rá időt, akkor pont a lényeg marad ki az életemből. 

És így utolsó nap rájöttem, hogy mire mondta azt, amit első nap mondott, hogy Ő ARRA HÍVOTT meg minket, hogy VELE legyünk, nem pedig arra, hogy jók legyünk. Ez a legkülönlegesebb és legcsodálatosabb dolog, amit adhat…