Búcsúzómul

szep
18

"Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad..."(János evangéliuma 12,24) Nekem megadatott annak a halálnak a kegyelme, amiről Jézus beszélt. Őszinteségem számlájára legyen írva, a porcikáim nem kívánják. A hívó Szó édessége azonban csalogat. Ezzel már adott is a küzdőtér itt belül. Porcikáim tiltakoznak. A hívó Szó pedig simogatva csalogat. Ráadásul nem akarja a porcikáim megsemmisítését, leigázásást, hanem nemesíteni, tisztítani akarja azoktól a véges tapadásoktól, amelyek nem engedik a végtelenre tapadást, és amelyeket eddigi huszonnyolc éves kalandozásaim során magamra szoktattam.Bizony, bizony nem sokszor néztem szembe a Véggel. Nem mertem. Féltem felszámolni a puha szokásaimat. Nem vádolom magam, hiszen azt hittem, hogy ezek jelentik az igazi kényelmet, békességet, kiegyensúlyozottságot és reményteljes derűt. Elérkezett a lehullás ideje. Egész a földig. Veszélyes, hisz lehet, hogy meghalok, és búcsút kell vegyek egytől s mástól. Búcsút attól a környezettől, amiben eddig mozogtam. Ez könnyebb, hisz nem viszem magammal. Búcsút azoktól, akik belefonták életük szálját az enyémbe. Tőlük nem megy olyan símán, hisz ők bennem velem jönnek. Meg kell találjan nekik a megfelelő tanácsadói állást magamban. Aztán búcsúznom kell néhány szokásomtól is. Azt hiszem, ezektől lesz a legnehezebb, hisz ők teljes egészében velem jönnek. Hogyan búcsúzzak el olyasmitől, amit magammal viszek? Mindez a búcsúzkodás fájdalmat szül bennem, láthatatlan fájdalmat. Nem baj. A fájdalom végülis nem számít. Csak a hívás, amely majd megnemesíti a fájdalmakat. Ezzel a vak hittel feszülök neki.

Az igazság az, hogy valahol magamban várom ezt a meghalást, és az is hozzá tartozik ehhez az igazsághoz, hogy egyedül nem tudok meghalni. Úgy biztos nem, hogy abból élet fakadjon. Hiszen Jézus feltámadása óta mi másért lenne a halál, ha nem azért, hogy Isten életet fakasszon belőle, s mi másért lenne a búcsú, ha nem azért, hogy Istenben az Ő szeretetével átitatva találjak újból rá arra, amit ezek az emberek, helyek, szokások jelentettek? "...de ha elhal, sok termést hoz." (János evangéliuma 12,24)