ivy league college essay help help writing a physics research paper homework teaches responsibility paraphrasing online example for business plan critical thinking elements simple essays on music


Ébresztő!!!

Ezzel a mottóval gyűltünk össze március 19-21 között Váradon a regionális ifjúsági találkozóra. Istennek hála,több mint 80-anvoltunk jelen: Csíkországtól - Miskolcig. A találkozó középpontjában Nagy Szent Leó gondolata állt: „Ébredj ember, és döbbenj rá méltóságodra! Vedd észre, hogy Isten képmása lettél!”

 
Első este, örültünk egymásnak, ismerkedtünk egymással és a témával. Másnap a szántóföldbe rejtett kincsről elmélkedtünk, arról hallhattunk, hogy Isten belénk is kincseket rejtett el, és nekünk nem a felszínnel kell foglalkoznunk, hanem fel kell fedeznünk a bennünk rejlő kincseket.
Ezt követően kincskeresés következett, nem is akármilyen, hanem térképet követve, fárasztó munkával, sok-sok nevetéssel. Voltak, akik el is tévedtek, de aztán megkerültek. A házigazdák egy nagyon vagány „városnézést” szerveztek nekünk, bár kicsit fárasztó volt, azt meg kell hagyni Smile
A nagyon finom és választékos ebéd után – amit ezúton is köszönünk a Szent Pál közösség tagjainak! –, a csoportok előadták otthonról hozott üzeneteiket. Volt rádióműsor, vers, álló kép, tánc, színi előadás. Igazán gazdagító élmény volt!
Délután arról elmélkedtünk, hogy a kozmosz teremtője, a világmindenség Ura eljött közénk és annyira közel jött, hogy még azt is „megengedte, hogy meghúzogassuk a bajszát”, nekünk adta az életét, megmutatta a mennybe vezető utat. GPS-t is adott hozzá. Megtudtuk, hogy Isten mindig új lehetőséget ad, és csak rajtunk múlik, hogy élünk-e vele, és elindulunk-e végre komolyan az Ő útján, vagy csak eljátsszuk a vallásos „jófiút”, de hétköznap saját koordinátáink szerint éljük az életünket.
Különösen is hálásak vagyunk Sövér István atyának a gyónási lehetőségért! Sokat jelentett, hogy nem csak beszéltünk Istenről, hanem a bűnbánat szentségében találkozhattunk, kiengesztelődhettünk Vele!

Az esti imában kértük Istent, hogy vezessen, tanítson, formáljon, segítsen döntéseinkben, adjon erőt megmaradni az Ő útján.

Végül azt is megtanulhattuk, hogy melyek azok az eszközök, amelyek segítenek növekedni hitben, megmaradni Istenben: napi személyes idő Istennel, bibliaolvasás, szentségi élet, közösség, szolgálat. Beszélgettünk ezekről és felmértük miben kell most leginkább növekednünk, megosztottuk egymással tapasztalatainkat, hogy miként segítenek ezek.

Köszönjük Szilágyi Lacinak (Sziszinek) és a Szent Palika ifi-csoportnak a szervezést, jó volt nálatok!
 

Íme néhány tanúságtétel is a találkozóról:
Az én édesapám meghalt, és egyedül éreztem magam. És amikor elhangzott, hogy tegyünk a szívünkre a kezünket és mondjuk, hogy kincsek vagyunk, nem tudtam megtenni és nem tudtam miért, mi a baj. Amikor énekelték Gergőék, hogy „Fiam, egyetlen kincsem vagy” Isten elmondta, hogy számára kincs vagyok, nem kell féljek. És akkor este nagyon megvigasztalódtam, mert olyan helyen dolgozom, hogy mindig leértékelnek és ezek amik elhangzottak nagyon fontosak voltak. És eldöntöttem, hogy elhiszem, hogy kincs vagyok, és Istennel több időt töltök, és legalább fél órát fogok imádkozni minden nap. (Attila, Máréfalva)
 
Isten az önértékelésemen javított. Mert szörnyen éreztem magam, amikor feltették a fogszabályzót, akkor nem mertem mosolyogni, nem szerettem tükörbe nézni. És most sikerült elfogadni magam, és el tudtam hinni, hogy a körülöttem lévők is elfogadnak engem. (Judit, Brassó)
 
Nekem is nagyon nehéz volt elfogadni magam, mert sose szerettem mosolyogni a fogszabályzó miatt, sose fogadtam el magam, úgy éreztem csúnya vagyok. De amióta befogadtam Jézust, megtapasztaltam, hogy ő úgy fogad el, ahogy vagyok és azt akarja, hogy a belső értékeim növekedjenek. (Erika, Kolozsvár)
 
Olyan emberke voltam, hogy minden nap azt mondtam: Istenem, hogy tudtál engem ilyen csúnyára hájasra teremteni. És minden nap ezzel tusakodtam. És most tényleg először kimondtam, hogy köszönöm Uram, hogy ilyennek teremtettél. És most itt ki tudtam mondani, hogy köszönöm a hájakat, és hogy arra vágyom, hogy mások előtt is ki tudjam ezt mondani. (Noémi, Udvarhely)
 
Nekem ezen a hétvégén, tegnap Isten olyat adott, amit nem hittem, hogy itt fogok megkapni. Amikor dicsőítettünk, kértem ajándékot, mert ritkán szoktam kapni. Senkitől ilyet nem kaphatok. Lelki békét kaptam, lélekben nyugodtam, és azt mondtam, hogy felállítok egy sátrat és innen el nem megyek! (Betty, Arad)

 

Dicsőség Istennek, aki lehetővé tette számunkra ezt a találkozást Vele és egymással!