i need help writing a song argumentative essay with sources executive resume service nyc college application writers 8th edition online creative writing columbia phd thesis results and discussion dfid business plan custom history dissertation service someone to take my online class


bothy4g blogja

szep
18

Búcsúzómul

"Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad..."(János evangéliuma 12,24) Nekem megadatott annak a halálnak a kegyelme, amiről Jézus beszélt. Őszinteségem számlájára legyen írva, a porcikáim nem kívánják. A hívó Szó édessége azonban csalogat. Ezzel már adott is a küzdőtér itt belül. Porcikáim tiltakoznak. A hívó Szó pedig simogatva csalogat. Ráadásul nem akarja a porcikáim megsemmisítését, leigázásást, hanem nemesíteni, tisztítani akarja azoktól a véges tapadásoktól, amelyek nem engedik a végtelenre tapadást, és amelyeket eddigi huszonnyolc éves kalandozásaim során magamra szoktattam.Bizony, bizony nem sokszor néztem szembe a Véggel. Nem mertem. Féltem felszámolni a puha szokásaimat.

júl
21

Különleges képessége(i)m

Nemrég olvastam a Gyűrűk Ura c. regényt, s belelendültem a fantasy-regények világába. (A könyvnek sokkal mélyebb mondanivalója van, mint egy egyszerű fantasy regénynek, és szerintem sokkal jobban illene rá a fantasy-lélektani regény jelző.) El-elmerengtem azon, hogy mi lenne, ha nekem is lennének különleges képességeim, varázserőm meg hasonlók... Aztán jöttek a szürke hétköznapok, amik elnyomták bennem ezeket a "vágyakat". Mikor ismét elővettem őket, már sokkal inkább a valóságból indultam ki, s a Szentlélek fényében tekintettem magamra: hiszen Isten képmása vagyok itt a földön, ennek értelmében van. Tovább szőttem a gondolatokat: milyen hatalmam van, ha ténylegesen van? Olyan, mint amilyen Istennek van: teremtő hatalmam - úgy is fogalmazhatnám: teremtő képességem. Annyira megszoktam már, hogy nem is tűnik fel, mekkora hatalom ez.

jún
26

Gondolatok a semmittevésről

      Reggeli imám - megvolt. Kissé zavartan, igaz, de megvolt. Délutánra eljutottam abba az idilli állapotba, amelyikben nincs semmilyen kötelező tennivalóm, pancsolhatok egy kicsit az időben. Ezzel együtt rámszakadt a visszahőkölés is: hogyan kamatoztassam ezt az időt úgy, hogy ne szemcsés bánatként, könnyelmű pazarlásként tekintsek vissza rá? Sóhajtoztam a pihenés után, s íme, mikor ajándékba kapom, rögtön át akarom lényegíteni valami hasznosabb, "profitteljesebb" időtöltésbe. Miért oly nehéz csak lenni? Miért félek az ürességtől? Miért menekülök a szükséges semmittevéstől? Hiszen ahhoz, hogy legyen valami, kell előtte a semmi. Isten is a semmiből teremtett valamit, Neki is kellett a semmi. Menekülök az önnön ürességem, kongásom elől? Álljon meg a menet!

már
2

Ki az Isten?

Francois Varillon "A hit öröme - az élet öröme" című könyvében olvastam ezt a kérdést és a hozzá tartozó részeket. Azt írja: "Jézus feltárja előttünk, ki az Isten: az Isten Szeretet (1Jn 4,8 és 4,16)". Aztán néhány oldallal arrébb kicsit kifejti a szeretet-Isten fogalmát. A legkihívóbb a következő gondolata: "Isten CSAK szeretet. Minden a 'csak'-on múik. Vessük alá magunkat a tagadás tűzpróbájának, mert csak ezen át bontakozik ki valójában az igazság. Isten mindenható? Nem. Isten csak Szeretet, ne mondják nekem, hogy Mindenható. Isten végtelen? Nem, Isten csak szeretet, ne is beszéljenek nekem másról. Isten Bölcs? Nem. Ezt nevezem én a tagadás próbájának: feltétlenül át kell esnünk rajta.

feb
4

Álmok

Lelki edzésen voltam, gyúrtam egyet. Intenzív idő volt az Istennel. Bizony, nem magától értetődő számomra meghallani, észrevenni, felfogni, elfogadni a természetfeletti válaszait. Minden érzékszervemet ki kellett használjam. Éjjel-nappal. Egyik nap nagyon kételkedtem őszinteségemben. Ragaszkodom ahhoz, hogy őszinte legyek elsősorban magamhoz, érzéseimhez, s kételyeim támadtak, hogy nem vagyok őszinte magamhoz. Ekkor Isten egy álmon keresztül nyugtatott meg, hogy hitelesek az érzéseim, egy álmon keresztül mutatott rá a bennem lévő valóságra. Nem hiszek az álmokban olyan formában, hogy az álom elemei külön-külön jelentenek valamit (például, ha pénztárcáról álmodom, akkor azt jelenti, hogy rosszul fogok neki egy hódítási kísérletnek - ilyesmit ír az on-line álmoskönyv), azonban azt hiszem, hogy jelentenek valamit.

jan
22

Ragaszkodások és elengedések

A minap a közösségi alkalmon a ragaszkodásokról volt szó. Szent Ignác szerint vannak rendezett és rendezetlen ragaszkodások. Rendezett mindaz, ami segít a célom elérésében (Istenhez jutni), s rendezetlen a többi. Elgondolkodom.... mennyire mélyen vannak a ragaszkodások! Alig szabadulok meg egytől, száz másikat ismerek fel. munka, elismerés, kényelem, kényeztetés, kaja, szélsőséges esetekben még a szentmise is lehet az. (Arra gondolok, amikor bepánikolok amiatt, hogy ma valamilyen oknál fogva - például nem voltam otthon, templomközelben - nem mentem el szentmisére, s emiatt az a félelem alakul ki bennem, hogy Isten neheztel rám.) Ugyanakkor  bőséges ragaszkodási lehetőséget biztostanak a terveim, elképzeléseim, a sikervágyaim, a szolgálataim is. Mind-mind-mind lehetnek fontosabbak Jézusnál. Az egóm kiskirálykodásai ezek.

dec
21

Néhány lelki morzsa

Ismét voltam a hétvégén Nemes Ödön S.J. kurzusán, s összegyűjtöttem egy marékravaló lelki morzsát. Ezekből osztok meg most.
Akinek nincs elegendő krisztusi szabadsága (vö. Jn 8,32), az ...
... nem tud bízni önmagában.
... embereknek akar megfelelni.
... csak parancsokat teljesít.
... nem tud felelősséget vállalni.
... nem tud teljes életet élni.
... elveszettnek érzi magát.
... önmagát/másokat is a saját maga szerint akar irányítani.
... nem tud őszinte lenni.
... pótmegoldásokat keres. (A pótcselekvés valahol tudattalan, s lényege, hogy nem hoz valódi megoldást a problémára.)
... nem tud felnőni.

A félelem a fejlődés előszele. Minden (lelki, személyiségbeli) fejlődés előtt van félelem.
Az az igazi szabadság, ha mások véleménye befolyásol, de nem uralkodik rajtad.
A harag fontos és értékes, mert megmutatja, mi fontos nekem, ugyanis akkor válok haragossá, ha valaki belekaszál az értékrendembe.

Jó étvágyat hozzá... :)

nov
21

Egy kis lelki táplálék.

Havonta egyszer járok Nemes Ödön S.J. kurzusára, melyet különösen hivatáskeresőknek és szerzeteseknek tart. Ilyen komoly témákról van szó, mint szabadság, önállóság,
önredelkezés. Tömény lelki négy órák ezek az alkalmak. Ezekből néhány gyöngyszem:

nov
15

Visszatekintés

Az e heti imáimban többnyire visszatekintettem eddigi életemre. Hosszú fél órák teltek el így, szemlélve mindazt, amit Isten tett benne. Jóleső és megerősítő, bátorító érzés volt látni Isten keze nyomát a saját életemen. Mint a túrázó, mikor megtett már egy jókora utat a hegyre: megáll, visszanéz, csodálja a tájat, amelyen végigment. Mikor benne volt a sűrűben nem tűnt olyan szépnek, de, mikor visszanéz rá, az idő távlatából megszépül a Lélek szemüvegén keresztül. Én is így tekintettem vissza eddigi életemre, s felbuggyant bennem a hála szabad csörgedezése. Láttam a vonalat, amit az életem eseményei alkotnak... így könnyebb tájékozódni arra vonatkozóan is, hogy merre mutatnak. A matematikusok azt mondják, hogy két pont már meghatároz egy egyenest.

okt
26

Tanulok imádkozni

A hétvégén voltam egy háromnapos csendes (szentignáci) lelkigyakorlaton. Tök unalmasnak képzeltem el a három napos csendet meg imábamélyedést. Nem furcsa, mennyire szürkének tud tűnni az ima? Mégis, igyekeztem az alkalmas időt áron is megvenni (vö: Ef, 5,16 - Károli fordítás), s mindent beleadtam az imába, a tőlem telhető legnagyobb figyelmet, nyitottságot. Első nap nagyon fárasztó volt, a második nap első fele pedig hasonlóan. Nem adtam fel. Kb. olyan volt, mint egy rövid maraton magam ellen. Végül Isten megajándékozott közelségének kegyelmével. A lényeg, hogy ez alkalommal jobban odafigyeltem arra, hogyan imádkozom. A szentignáci imamódoknak sajátossága, hogy csendesek, a bennem lévő megmozdulásokra figyelek. Sokáig féltem ezektől az imamódoktól, úgy éreztem, nagyon súrolják az okkultizmus határát.