Orsolia blogja

dec
10

Milyen nagyon...

Advent van. Mekkora kegyelem, hogy Isten megtanít a várakozásra. Megadja az időt arra, hogy felkészüljek a karácsonyi csodákra. Mennyire szeretném, ha Isten megnyitaná a szívem, hogy be tudjam fogadni mindezt, vagy legalább egy kicsit belőle.
Kíváncsi vagyok rá, hogy a szeretet növekszik-e bennem, mert abban biztos vagyok, hogy a vágyakozás napról napra erősebb.
Persze, ügyetlen vagyok még...sokszor azt hiszem, hogy nekem szólnak a csengők, hogy értem gyúlnak a gyertyák, hogy nekem kijár a meleg a téli fagyban. Olyan buta még a lelkem... Isten kegyelme tart meg és tart vissza attól, hogy félelemben éljek, hogy hazugságban, vagy a látszatban keressem a kincseket. Mekkora türelme van Istennek hozzám!

...szeretsz!

júl
10

Hazugság-igazság.

Megintcsak van valami, ami elgondolkodtatott.

máj
10

Szépség.

Ritkán írok blogot, de vannak érzések, gondolatok, amit jól esik ellopni az élet forgatókönyvéből és, mint egy kedves fényképet, betenni az emlékeim albumába. A napokban az foglalkoztat, hogy milyen szépen épül közöttünk a közösség, és hogy egyre több fiatal fedezi fel a keresztény zenét, táncot, könyveket, értékeket. Egyre több lehetőség van arra, hogy keresztény fiatalokkal töltsük el a szabad időnket. Nem veszteség Jézus mellett dönteni, hiszem minden "finomsággal" ellát bennünket, ezt már mindannyian felfedeztük.  Néha azonban vegyes érzésekkel hallgatok meg egy-egy "világi" dalt, vagy nézek meg egy-egy valóban szépen elkészített filmet.  A tehetség, a szépség, minden ami jó, az Istené.

feb
6

Szabadság.

Nyugodt és csendes délelőtt van...már hetek óta nem volt ilyen. A vizsgaidőszakban nagyon hosszú és nehéz napjaim voltam és talán nem is az volt a nehéz, hogy tanulni kellett..hanem sokkal inkább az, hogy nem éreztem szabadnak magam. Fel kell kelni, reggelizni, tanulni..majd vizsgázni, (még sorolhatnám) és mindent meg kell tenni...még ha tudom is, hogy miért...és azt is, hogy végsősőron jó ez.

jan
24

Csak töredékek..

Az utóbbi időben foglalkoztat egy kérdés. Újra meg újra visszatér az életemben. Miért kellene azt tegyük amit mindenki más tesz..ha nem értünk egyet vele? Úgy értem a hétköznapokban..Mondok egy példát. Az egyetemen az egyik vizsga előtt kiáll valaki és elmondja, hogy a ballagásunk ennyi pénzbe fog kerülni..a benkett ennyibe..és függetlenül attól, hogy ki vesz részt rajta, mindenki kell hozzon pénzt mindkettőre, de aki részt is vesz rajta..az többet. A számok nem számítanak...visszakérdeztem, hogy miért? Erre ő azt válaszolta, hogy azért, mert szerinte így szokás, és így normális.
Szerintem meg nem az. Nem akarok mások szokásai és normái szerint élni 21 évesen. Van saját mércém amivel el tudom dönteni, hogy valami kell nekem vagy nem. Nem vagyok biztos benne, hogy minden helyzetben helyesen döntök, de arra ott vannak a tesók, hogy figyelmeztessenek...(bennük azért bízom meg, mert tudom, hogy nem a saját érdekeiket nézik, hanem ugyanúgy próbálnak Isten útján maradni mint én) Akik a szokások szerint élnek sem boldogabbak, legfeljebb nem nézik őket furának.
no..ezek csak gondolatok...még nem értem a végére, úgyhogy csak abbahagyom...

dec
28

Az egyik kedvenc versem...

Reményik Sándor

CSENDES CSODÁK

MeIitskó Saroltának

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre,
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a fínom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyéko d hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpü! el veled,
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

1922. május 17.

dec
25

Téli Tábor

Nem vagyok nagy naplóíró, de ezt most nem szeretném elfelejteni. Most voltam először téli táborban és mivel soha életemben nem síztem és nem is nagyon rajongok a hidegért (annak ellenére, hogy csíki vagyok), nem sok lelkesedés volt bennem az elején. Igazából a többiek hozták meg a kedvem, az, ahogyan beszéltek egymással és velem. Jó érzés volt! Nagyon tetszett, hogy kicsit mindenki kilépett magából és tett egy lépést a többiek fele. Sok meglepetést készített számunkra Isten! Jó volt, hogy a szabadság, a nyitottság a tábor alatt egyre csak nőtt..Jó csapat volt! Őszinte beszélgetések, imák és tekintetek jutnak eszembe, ha rá gondolok, remélem mindenkivel lesz alkalmam még találkozni, mert az az érzésem, hogy sok embert sikerült közelebbről megismerni...Nagy ajándék volt!