Téli tábor a Gyimesekben

       Nagy örömünkre szolgált, hogy Isten kegyelméből sikerült megszerveznünk a téli tábort 2016. február 6. és 10. között. A rendezvényen 21 fiatal vett részt többnyire Székelyföld városaiból és falvaiból, mint például Gelence, Székelyudvarhely, Szentegyháza, Csíkszereda, Szováta, Korond, Gyimesközéplok, Szentmihály, Lövéte, Küküllőkeményfalva. A helyszíne az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium területe volt, és időtartamát illetően a tábor 5 napot tartott. Táborunk mottójául a „Boldogok az irgalmasok” jelmondatot választottuk, méghozzá azért, mert szerettünk volna csatlakozni az egyház rendkívüli szentévéhez.

Az egyik témánk, amit közelebbről megnéztünk, Isten irgalmassága volt, amelyet André Zsófia Keresztirány munkatársunk boncolgatott nekünk. Megtudtuk, hogy az irgalmasság évének célja többek között nem más, mint hogy újra a személyes és közösségi életünk középpontjába helyezzük Jézus Krisztust, az irgalmas Istent. Ehhez szükségünk van arra, hogy megéljük az irgalmasságot. Istennek kedves, ha irgalmat gyakorolhat, megbocsáthat gyermekeinek, és csak az tud másokkal szemben irgalmat gyakorolni, aki megtapasztalta, hogy neki is irgalmaznak. Minden olyan helyzetben, ahol kudarcot vallottunk, elbotlottunk, vagy olyat tettünk, amit mi magunk sem képzeltünk el magunkról, a mi mennyei Atyánk tárt karokkal vár vissza, hogy újra megöleljen, új ruhát adjon.

A második téma, amit közelebbről megnéztünk - a megbocsátás embertársainkkal szemben -, amelyben Majoros Tibor a nagyváradi egyházmegye akolitusa és a Renewal Ministries munkatársa segített nekünk, hogy közelebb kerüljünk e nagy és tág témakörhöz. Kifejtette, hogy a megbocsátás nem az érzésünk függvénye, hanem döntés. A gyógyulás az érzelemvilágunkban utólag fejti ki hatását, de megéri meghozni ezt a döntést. Ugyanakkor arról is beszélt, hogy a meg nem bocsátás minden lelki ember számára, de nemcsak, totális zsákutcába vezet, amelynek komoly következményei vannak, tehát ezt az utat nem éri meg választani.

A táborunkat nemcsak az előadások határozták meg, hanem fontos szerepet kaptak a kiscsoportos beszélgetések is, amelyek nagyon feltöltöttek, és segítettek nekünk közelebb kerülni egymáshoz, továbbá ezt a célt szolgálta a sok játék, a csoportok közötti vetélkedők, a sok kacagás, ami egy idő után teljesen spontánul jött belőlünk. Itt megemlítjük a közös szánkózást, amely kisebb-nagyobb sikerrel járt, mivel két résztvevő megsérült, a benti sportok is élménydúsak voltak, és nem utolsó sorban ellátogattunk a gyimesi ezer éves határhoz, amely nagy élmény volt számunkra. Hiányoltuk a téli táborból a havat, de reméljük, hogy következő évében az Úr megadja nekünk, és tudunk hópánkózni.

A találkozó mély pontja a szentségimádás volt, nagyon sokan megtapasztaltuk Jézus jelenlétet és gyógyító erejét. Többen is megtapasztaltuk az Atya irgalmát, amiről a napokban beszéltek nekünk. Hálásak vagyunk az Úrnak, hogy közel jött hozzánk, és bátorított, átölelt, és megmutatta azt az arcát, amiről sokat beszélnek, de mi teljesen megéltük akkor, azon az estén.

Néhány visszajelzés a résztvevőktől:

Új barátokat szereztem, jó volt a társaság, a programok. Nyíltan és bizalmasan tudtam beszélni “ismeretlen” emberekkel. Jó volt együtt imádkozni, énekelni Istennek.”

Sikerült újból megtapasztalni Isten szeretetét, közel kerülni hozzá. Új barátokat szereztem magamnak, mind kedvesek, jófejek. Az elvárásaim a táborral szemben nagyjából teljesültek.”

Ma megújult szívvel megyek haza, lángoló lélekkel, bátorságot kaptam és megerősítést. Átéreztem azt, hogy milyen az igazi feltétel nélküli szeretet és gondoskodás. Megértettem, hogy mekkora ajándék az életem.“

Nekem ez a tábor nagyon jót tett, mert ki tudtam kapcsolódni, és csak Istenre tudtam figyelni. Ez az egész közösség nagyon jót tett azért is, mert megismertem új embereket, akik elfogadtak úgy, ahogy vagyok, és szeretnek így is, és nem ítéltek el. Ez a közösség olyan feltöltődést adott, amit az előtt nem tapasztaltam. Amióta itt vagyok, engem nagyon meghatott ez az egész dolog és a közösség.”

 

Köszönetet szeretnénk mondani a jó Istennek, hogy megtartott bennünket szeretetében, és jelen volt ebben a táborban.

Ugyanakkor köszönetünket szeretnénk kifejezni az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium vezetőségének, hogy szállást adtak az otthonukban, továbbá Csont Ede atyának, a Keresztirány Ifjúsági Szolgálat lelkipásztorának, hogy velünk volt egy kevés időre, szentmiseáldozatot mutatott be, és a gyónás szentségét kiszolgáltatta.

Nem utolsó sorban szeretnénk megköszönni a Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség, és a Keresztirány Ifjúsági Szolgálat munkatársainak, valamint Majoros Tibornak, az oda szánt idejüket és szolgálatra kész magatartásukat. Isten fizesse!

 

Dicsértessek a Jézus Krisztus!

 

Görbe Csaba,

Keresztirány Ifjúsági Szolgálat vezetője