Hálásnak lenni

Nehéz Isten tervét megérteni... Sokszor állok és nem értem. Nehéz megérteni és elfogadni a betegségeket. Főleg amikor fiatalról van szó...

Az unokatestvérem súlyos beteg és csak 18 éves... Mivel Vásárhelyen van és nem is nagyon ismerem, így olyan távolinak  tűnik az egész...mintha nem is lenne igaz.

De sajnos ez most nagyon is igaz és most van és nem egy más kontinensen, nem egy idegennel történik meg, hanem az én második unokatestvéremmel.

Tétlenül állok és nem tudom, hogy mit kellene tennem. Az elején fel se fogtam...vannak pillanatok amikor teljesen megfeledkezek róla....de van amikor rám tőr a fájdalom és megerednek a könnyeim.

Én síránkozok, hogy nincs cípőm vagy nincs pénzem fogorvoshoz menni, panaszkodom a munkahelyem miatt...folytonosan elégedetlen vagyok valami miatt.

Más meg az életéért küzd. Egy betegség felfordítja az egész életüket...gondolom feláldoznak mindent, h megmenthessék a lányukat...

Nem értem, hogy Isten miért engedi meg ezt...de tudom, hogy semmi nincs véletlenül és bízom benne, hogy most is kihozza a lehető legjobbat ebből a helyzetből.

Én mindenképp ráébredtem arra, hogy hálát kell adnom Istennek, hogy mindent megad ami szükséges az élethez.

Hálát kell adnom minden egyes pillanatért amivel megajándékoz. Főlleg az egészségemért....sajnos, csak ilyen helyzetekben fogom fel, hogy mennyire is  "törékeny" a testem, s hogy mennyire nem vigyázok rá...de szerintem nem vagyok ezzel egyedül.

Azt hiszem, hogy kezdem megérteni mégjobban, hogy mit jelent a testvéri szeretet...amikor megfeledkezem a magam bajairól és tudok önzetlenül másra figyelni. Rájöttem, hogy nem egyszerű dolog...de lehet fejlődni benne.

Kedves olvasó, megkérlek hordozd imában az unokatestvéremet és adj hálát az Úrnak az életedért. Gondold végig amit idáig cselekedett és fedezd fel az apró csodákat benne. A nehéz pillanatokban pedig fedezd fel azt, hogy mire akart tanítani általa a jó Isten.

Az Úr áldjon.

Szeretettel,

M.Renáta